2013. április 12., péntek

Belvárosi séta

Amikor leszálltam a buszról egy hatalmas sártócsába léptem. Tavasz volt, talán április. A meglehetősen lepukkant buszház körül kendős nénikék jöttek-mentek- tolakodtak nagy csomagokkal. Piacnap volt.
Jászberény leginkább egyhangú szürkeséggel, a véget nem érő Kossuth utcával, a vasúti szerelvények kattogásával, a buszmegállóban zajt csapó büdös buszokkal fogadott. 
A város széléről felmenni a központba, a rossz járdákon zötyögtetve a babakocsit, kész teljesítménytúra volt a hetvenes években. A főtéren sokáig nehezen tudtam eligazodni, mert számomra óriási meglepetés volt, hogy a széles utca házai körbe vannak számozva. Ettől tér.
Akkor kezdett kicsit színesedni a világ, amikor jobban kiismertem magam életem új színterén. A családi házas utcák barátságos hangulata, fákkal, virágokkal teleültetett kertek, parkok barátaimmá lettek. A városháza előtt a régi szökőkút környéke üdítően otthonos volt. A gyerekeim ott hasaltak a medence szélén, és a teknősbékákat lesték benne óraszám. Szemben a klasszicista épület – egy külső felújítás után - elkezdett ragyogni. Kicsit hasonlatos volt a debrecenihez, csak kisebb méretben. Otthon éreztem már magam. 


A főtér fákkal, bokrokkal erősen benőtt erdeje sokáig eltakarta a látni érdemes értékeket. Aztán egyszer megmutatta magát a méltóságteljes főtemplom. Azóta láttam a régi képeslapokon, hogy mennyire vigyázza a környéket az egykor sivár és poros, később már kikövezett főteret. Vasárnap. Mert hétköznap kofák és cselédek, nagyságos asszonyok és gazdaemberek sürgölődtek a Lehel Szálló előtt, hiszen a piac helye ott volt. A piac pedig legalább annyira fontos volt minden korban, mint a templom.
Ahogy beletanultam a város múltjába már tudom, hogy a főteret meghatározó épületek szinte mindegyike a XIX. század utolsó évtizedében épült. A Bathó-palota, a Lehel Szálló, a gimnázium, a Gyurkóczi-féle ház, melynek építtetőjét méltatlanul elfeledték, s csak Csák-házként él a köztudatban.


A promenád szélén a szentek és a Rozália-kápolna mellett a plébánia épülete szintén ez időben nyerte emeletét. A promenád francia parkká alakított, rendezett szépsége már XX. századi. A legszebb, s most itt látható képeslapok is a századfordulón, a XX. század elején készültek. Ma is felemelő látni az ónémet stílusban 1905-ben épült banki palotát, vagy a templom mellett a zárda szép épületét, ahol apácák nevelték az úri leányokat. Ki gondolta volna a századelőn, hogy egykoron testnevelés tagozatos gyermekek, köztük az enyémek is ott koptatják majd az iskolapadot.

 
Az égbe nyúló, csúcsán a szent koronát viselő nagytemplommal szemben a tér túlsó végében 200 éven át a katolikus hit, a vallás másik éke, egy nagy kereszt állt. Tövében egykor Széppataki Róza is énekelt, de akkor még senki sem gondolta, hogy híres énekes, - Déryné – lesz belőle. Aztán bank építése miatt a Pálinkás-kereszt előbb kicsit arrébb költözött, majd egészen közel isten házához, hogy helyet adjon a széles Szövetkezet utcának, megkönnyítve ezzel a városban a közlekedést. 
A banki saroktól kelet felé is széles utca vezet a nagy vásártérre, ahol Jász-Nagykun-Szolnok megye legnagyobb épülete, a huszárlaktanya terül el. A vásártérre a nagyobb állatokat, marhákat, lovakat, birkákat terelték hajdanán ősszel-tavasszal. A huszárok után pedig kerékpárosok és páncélos egységek is laktak a hatalmas épületben. 
A Dózsa György út elején sok üzlet várta a vevőket, köztük Spagatner Zsigmond órás és ékszerész fényes boltja. Kellett a jó üzlet, hogy fia éneket tanulhasson a fővárosban. Aztán nemzetközi hírű operaénekesként még a díszpolgári címet is elnyerje Székely Mihály.


A Bercsényi út sarkán a zsidótemplom magasodott egykor. Sajnos sosem láthattam, csak képeslapról ismerhetem kéttornyú pompáját. A helyén lévő könyvtár azonban szívem csücske, hiszen ott szeretnek engem, s minden kíváncsi kérésemet teljesítik munkám során. A közelben magasodik most is az egyébként földszintes város első, emeletes, szép iskolája. 1908-tól jelezte, hogy a vallás és az oktatás a fiatalság fogódzója minden korban. 
Kissé arrébb sétálva az utcában az Úri Kaszinó épülete található. Ide csak a város elitje, a jobb módú, tehetősebb urak járhattak. Ilyenek voltak a Kollerek is, akiknek palotája az Ady Endre úton sokáig egyedül uralta a környéket, mígnem hasonló villák települtek mellé. Bankelnök, bíró és ügyész, polgármester építkezett a közelében a XX. század elején.
Aki vasúttal érkezett Jászberénybe a széles – ámde poros – Sugár úton jutott el a városközpontba. Azonban 1930-ban az út mentén elkészült a tanítóképző impozáns épülete, majd pár év alatt szép park sarjadt körülette, mint a kisvárosi miliő gyöngyszeme. A tekintélyt parancsoló épület hasonlatos a debreceni egyetem főépületéhez. Ugyanakkor, azonos tervek alapján épült, csak kisebb méretben öleli magához a tudományt.


 

A XX. század elejének hangulatát sugározza még számos képeslap, ami egyben a város történelme is képekkel írva. A főtéren a fák, bokrok, növényi díszek, csak az 1920-as évek után jelentek meg, így az épületeket takarás nélkül, a maguk valójában mutatják. Van, ahol még látszik a Pannónia Szálló, mely a hetvenes években adta át helyét az üzleteknek és lakásoknak a Táncsics utca sarkán. Sőt, a képeslapokon már autót is láthatunk, ezek az első fecskék, de benzinkút is volt a főtéren számukra. 


Az Adópalota a kőhíd mellett magasodik máig a környék fölé. Ám ami nincs, az is van, hiszen képeslap őrzi milyen volt a Kossuth utcán a Hungária gőzmalom, melyet a Ferenczy család alapított még 1873-ban. A németek gyújtották fel 1944-ben, ezért nem ismerhetjük már. A Zagyva túlpartján azonban a Fecske család gőzmalma áll még ma is, igaz nem működik már. Mellé a gőzfürdőt 1898-ban létesítették, mely 1941-ben lényegült át mozivá. A mozi előtti park pedig az ifjúság kedvelt találkozóhelye volt, és ma is az.


Jászberény is őrzi múltjának ékes darabjait, némelyiket ismét megújulva láthatjuk itt a közelben. A korhű külsővel a múlt értékeit is visszavarázsolták az építők, de mi, akik itt élünk, nem feledhetjük a régit sem.

Kellemes időutazást kívánok mindenkinek!

/Elhangzott 2013. április 3-án, a Város Napján a Zagyva-parti sétányon régi képeslapokból válogatott kiállítás megnyitása alkalmával./

2013. március 10., vasárnap

Saskörmök, vesevirágok, büdösbogarak, gyorgyinák


A jászsági hímzéskincs megmentése

Magócs Mária még 1929-ben javasolta, hogy a jászsági nők pénzkeresethez való jutásában nagy szerepe volna a háziipari munkának, a bedolgozásnak. Meg kellene honosítani Jászberényben is a kézimunkázást, a hímzést, ahogy teszik azt más vidékeken is. Példaként említette a korabeli újságban a Jászsági Katolikus Tudósítóban megjelent cikkében, hogy ahogy Kiskunhalason csipkeveréssel keresik kenyerüket az asszonyok, vagy Mezőkövesden a matyóhímzéssel jeleskednek, úgy Berényben is van olyan kincs, amivel boldogulni lehetne. A szép jász hímzés hagyományát fel kellene eleveníteni.
Bár a gondolat igen fontos volt, nem talált visszhangra. A jászsági szűcsök subákra, ködmönökre varrt csodás hímzéseire a feledés homálya borult. A népi kultúra hivatalos őrei nem ismertek semmilyen jász hímzést, sőt az 1970-es, ’80-as években elutasították a jászsági asszonyok kezdeményezését, a zsűrizésre beadott, zöld fonallal kivarrt mintákkal készített párnákat, terítőket. Azt mondták a jászsági asszonyoknak, jász hímzés nem létezik.

Jász hímzés

Pedig ekkor többen is tudták, hogy igenis létezik, és elkezdték azokat alaposan felkutatni. Jászapátin Szikszai Gábor, a Vágó Pál Helytörténeti Gyűjtemény vezetője és Fejér Mária, a jászberényi tanítóképző tanára már az 1960-as években biztatta a kézimunkázó asszonyokat, hogy kutassák fel a régi szűcsök hímzésmintáit. A kézimunka szakkörök tagjai pedig nekiláttak a munkának.

A szűcsmesterek hagyatéka

A Jászságban mindig jelentős volt a juhtenyésztés. A 19. század közepére az Alföld egyik legvirágzóbb szűcsközpontjává vált a térség. Jászberényben ebben a korban 300 is volt a szűcsmesterek száma. Jászapátin és Jászárokszálláson többnyire férfi subákat készítettek, Jászberényben főként női subát és ködmönt. S bizony Móra Ferenc kisködmöne is jászsági mintával volt kivarrva, hiszen édesapja Berényben született, itt tanulta a mesterséget, s a vándoréve során került Kiskunfélegyházára, ahol megházasodott.
Több neves mestert ismerhettünk a XX. században is, ilyen volt Magócs Mária nagyapja, Rendek András is. S talán a leghíresebb Dancsa András, aki olyan subákat, ködmönöket készített – jászsági mintával kivarrva -, hogy 1939-ben még a New York-i Világkiállításra is eljutott velük, ahol nagydíjat kapott.


Csukott Tulipán


A jászsági szűcsök a subákat, ködmönöket, dohányzacskókat rendkívül gazdagon és művészien hímezték ki. Nagy szakmai tudást és aprólékos munkát igényelt a díszítő motívumok előrajzolása, s utána a kihímzése, amit három ember egy hétig is végezett. A jászsági subák, ködmönök jellegzetes hímzésvilágát a rendkívül változatos és beszédes motívumok harmóniája alakította ki: csukott és nyitott tulipánok, rozmaringágak, forgórózsák, császárszakáll, gyorgyina, nefelejcs, szegfű, kutyatök, büdösbogarak, saskörmök, vesevirágok.
A subákat és ködmönöket a 19. század közepéig színes hímzés (kétféle zöld és kék, vörös, sárga, meggyszínű és fekete) borította. Az 1880-as évektől azonban az egyre terjedő polgári ízlés hatására, fokozatosan egyszínű zölddé vált. Változás történt a hímzőfonal tekintetében is. A selyemfonalat felváltotta a könnyebb kezelésű gyapjúfonál - mesélte mindezt Hortiné dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója, mert azért a történt kedvező fordulatot vett.


Rozmaringos minta

Saskörmös minta
 
 A motívumkincs megmentése

A szűcsminták felkutatása bizony nem volt egyszerű dolog. A szűcsök csillaga leáldozott már a II. világháború előtti korszakban. Az 1980-as években pedig azzal kellett szembesülni, hogy nem maradtak fenn mintarajzok. Így többen is hozzáláttak, hogy egy-egy szép és épen maradt subáról rajzolják le a mintákat. Ez bizony óriási kihívás volt azok számára, akik ezt vállalták. Köztük volt Misi Éva is, aki szintén a jászberényi Rendek András unokája, ahogy Magócs Mária is. Misi Éva az első jászberényi kézimunkaszakkör vezetőjeként is működött, s a rajzokat azonnal ki is próbálták a szakkörben.

A különböző minták textíliákra való áttétele számos problémát vetett fel. A subákra, ködmönökre varrt minták főként a vállrészen voltak, mely nem egy sima felület. Tehát a mintákat a terítőkre, párnákra át kellett tervezni. Misi Éva azonban ennek is megtalálta a módját, igaz, évek teltek el, mire a legjobb mintázatot sikerült összeállítani pl. egy négyzetes terítő díszítésére. A régen csak bőrruhákon alkalmazott mintaegységeket megbontva, saját tervezésű mintákat is készítettek, s így már sikeresen tudták alkalmazni azokat a mai textíliákon.
Akadtak segítői is természetesen, így egyre több minta-összeállítás vált ismertté. A Jászságban a kézimunka szakkörökben egyre ismertebb lett a jászminta, és alkalmazták is azokat. Persze ehhez a megfelelő alapanyagokat (vászon, selyem, pamutszövet) és gyapjúfonalat is meg kellett találni. Jászberényben a Fejér Mária Díszítőművészeti Szakkör – immár Vasné Sass Katalin népi iparművész vezetésével - olyan magas színvonalú munkát végez, hogy a városban egy szakmai központ is létrejött.

Vasné Sass Katalin (balról) és Hortiné Bathó Edit (középen)
 
A történet akkor vett nagy fordulatot, amikor a Jász Múzeum és néprajzos vezetője Hortiné dr. Bathó Edit melléjük állt. Ennek köszönhetően a rendkívül gazdag jász mintakincset az egész ország megismerhette. 1997-ben a Jász Múzeumban Jászsági szűcsminták továbbélése napjaink textíliáin címmel időszaki kiállítást rendeztek, majd 1998-ban kiadták a Jászsági szűcsminták textíliákon című könyvet (második, bővített kiadása 2009-ben látott napvilágot), mely jelentős segítséget nyújt a hímző asszonyok elkötelezett értékmentő munkájához.

Részlet a Jász Múzeum kiállításából
 
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei szakkörökből alakult alkotóközösség mára ismert mintatervezői: Misi Éva, Vasné Sass Katalin (Jászberény), Ambrus Andrásné, Molnárné Szikszai Klára (Jászapáti), Szabó Pál Antalné (Újszász), Illés Zsuzsanna (Nagykáta), Posta Józsefné (Törökszentmiklós).
A közös munkának köszönhetően a hímző asszonyok egyre eredményesebben dolgoznak, évről-évre gyarapodik zsűrizett alkotásaik száma, s nagy sikerrel szerepelnek hazai és külföldi kiállításokon is. A megmentett jászhímzés ismertségét és népszerűségét mutatja, hogy ma már nagyon sok jászsági lakásban találunk jászhímzéssel díszített párnát, asztalterítőt, futót, függönyt, és több jászsági katolikus és református templom oltárát is jászmintás oltárterítők díszítik.

A Jász Múzeum kiállításának egyik részlete
 
A jászhímzés megmentésének történetéről 2012-ben is nyílt egy gazdag kiállítás a Jász Múzeumban, mely 2013-ban is látható. A csodás motívumkincs nemcsak textíliákon - terítő, függöny, ágytakaró, viseleti darabok – jelennek meg, de porcelánra is „átrajzolták”, számos használati tárgy dísze egy sasköröm vagy büdösbogár. Jászberénynek az iráni Yazd testvérvárosa. A két település és a két ország kapcsolatainak erősítésében született egy olyan bélyeg, mely a két nép kultúrájának jellemzőit – egy iráni és egy jászminta segítségével - viszi szét a világban.




Kiss Erika

Fotók: Bugyi Gábor