A rendszerváltás eseményei Jászberényben

Hazánk történetének igen izgalmas korszaka a rendszerváltozás időszaka, az ami 1989-90-ben történt. Ekkor jött létre a többpárti demokrácia, az a társadalmi-politikai változás, mely új fejezetet nyitott hazánk történelmében. Magyarország történelmi mércével mérve is nagymértékben hozzájárult az egységes Európa létrejöttéhez. Az eredmény a szocialista korszak vége.

A társadalmi változások elkerülhetetlensége már 1985-ben megmutatkozott, amikor a parlamenti választásokon többes jelölések is lehetségessé váltak. Azaz, választani lehetett több jelölt közül. Aki nem jutott be az Országgyűlésbe, az pótképviselő lett, ha 25%-nál többen voksoltak rá. Jászberényben Gorjanc Ignác (1967-től volt képviselő), a Hűtőgépgyár vezérigazgatója maradt a képviselő, de mellette Kókai Rudolf, a gyári pártbizottság vezetője 27,8%-os eredményével „várólistára” került.

Gorjanc Ignác

A társadalmi változások azonban a történelem során mindig gazdasági okokra vezettek vissza. A szocialista tervgazdaság csődje már az 1970-es években jelentkezett. Az egyéni vállalkozói hajlam, a piaci alapon nyugvó gazdasági folyamatok beindulásához maga az állami vezetés adott támogatást. Az 1980-as évek elejétől gazdasági munkaközösségek (gmk) jöhettek létre, melyek a kiaknázatlan szellemi energiákat is felszabadították, de anyagi bázisokat is megmozgattak. Az ország súlyos eladósodása, 1983-ban az első IMF-hitel felvétele is gyorsította ezt a folyamatot.

Jászberényben is számos gmk alakult, főként a Hűtőgépgyárban, az Aprítógépgyárban. Magánvállalkozások számára is lehetőségek nyíltak. Ehhez a szocialista gazdálkodási keretek is változtak, ami a folyamatot gyorsította. Az új gazdasági törvény (kft., rt., bt. alapításának engedélyezésével) megszületése, az adórendszer piacgazdaságivá igazítása, az áfa és az szja bevezetése új helyzetet teremtett. Ez hamarosan társadalmi-politikai változásokat is eredményezett. Sőt, 1989-ben már itt voltak a svéd Electrolux „megfigyelői”, akik a Hűtőgépgyár megvásárlásában láttak jó esélyt a gazdasági kapcsolatok szélesítésére.[1]

Az 1986-ban készült Lenin-szobor hamarosan a Jász Múzeum udvarára került

A helyi gazdasági törekvések során egyéni vagy kisebb csoportok (családi) vállalkozásai indultak be. A MICOOP Műszeripari szövetkezetből kivált az autószerviz, majd később Opel márkakereskedése lett belőle. A Mátrix Kft. is innen eredeztethető. A hűtős mérnökök fiatal csapata is saját cégalapításba fogott, a Trend, a Kód Kft., vagy a Célgépterv is létrejött. S Kasza Lajos is dolgozott már kis műanyag-fröccsöntő üzemében a Necsőn.

Az MSZMP korifeusai több fontos kérdésben – pl. 1956 forradalom volt - arra a megállapításra is jutottak 1989 elején, hogy „Ez az ország nem politikailag-gazdaságilag ment tönkre, hanem erkölcsileg”. Az erkölcsi válság meg is mutatkozott. A politikai elitváltáshoz hatalmas küzdelem vezetett. Az országban 1988-89-ben sorra alakultak pártok, a hatalomátadás menetéről megkezdődtek a kerekasztal-tárgyalások. A pártok vidéki, helyi szervezeti is létrejöttek.

Az MSZMP-től távolodók Reformkört hoztak létre a változások érdekében Jászberényben is. Aztán elsőként a Független Kisgazdapárt (1989. április 16-án) alakult újjá, melyben a régi, 1947-es tagok közül többen újra részt vettek.[2] Ez a párt volt a kommunizmus előtt a legjelentősebb politikai erő Jászberényben. Igaz, az 1945 előtti történelmi korszakban baloldalinak számított ez a párt, a rendszerváltás időszakában és utána is azonban már jobboldali politikai erőként jelent meg.

Az MDF május 25-én alakult[3], az SZDSZ augusztus 29-én[4]. A DEMISZ (a KISZ utódszervezete) is aktívan bekapcsolódott 1989-90-ben a helyi politikába, a HNF is, melynek a helyi társadalmi erők összefogása, segítése volt korábban is a deklarált feladata. Az MSZMP 1989 őszén átalakult, igen karcsúvá vált, ám utódszervezetként az MSZP jött létre itt is[6]. A palettán rövid időszakban, de a Vállalkozók Pártja is megjelent. Az 1989-es tavasz „kivirágzásának” – melyben kétségtelen, hogy sok egyéni ambíció is megmutatkozott - azonban sokan nem örültek. A régi, hithű kommunisták ennek hangot is adtak, s ekkor még a Munkásőrség is létezett, melynek számos főállású vezetője bizony a megélhetését féltve nyilatkozott a változások ellen. Az MSZMP idősebb, ortodox tagjai, vezetői nem érezték meg az idők szavát, s ennek hangot is adtak a megyei sajtóban, mely ekkor igyekezett minden nézetnek, érdekcsoportnak nyilvánosságot adni.

Szabad sajtó: a rendszerváltás vívmánya Jászberényben is

Érdekes színfoltja volt ennek az időszaknak, hogy a városi piac szélén álló bérház földszintjén, az egyik üzlet – a kisállat kereskedés – kirakatában volt egy tábla elhelyezve. Az MDF-be ott be lehetett lépni! Az üzlet bérlője, Lajkó Imre maga is lelkes MDF-tag volt, s ezt vállalta, mint pártfeladatot.

A társadalmi változás kohójában jelentős események követték egymást. Az országgyűlési képviselő - Gorjanc Ignác halála, 1989. február 10. után - Kókai Rudolf volt, s visszahívásának kezdeményezése is megtörtént, meglehetősen későn, szeptember végén[7], amikor már a köztársaság kikiáltása, a „négyigenes” népszavazás ügye volt soron. Az újjászerveződött pártok az ünneppé emelt október 23-a tiszteletére közösen állítottak emléktáblát a városháza falánál.      

A rendszerváltozás érdekes színfoltja volt, hogy időközi tanácstagi választásra is sor került október 28-án. Bár a DEMISZ, a népfront is törekedett jelölt állítására, végül az MDF talált megfelelőt, és egy fiatalember, Török Pál függetlenként indult. A nyertes dr. Pethő László főiskolai tanár volt, aki nem lépett be az MDF-be, de támogatásukat elfogadta.[8] Aztán tanácstagként azt is vállalta, hogy 1990-ben a parlamenti választáskor is induljon szintén az MDF támogatásával a mandátumért.

A változások folyamatának fontos része volt a nyilvánosság biztosítása. Számos új országos és megyei lapot alapítottak jelentős mértékben vállalkozásban, melyek nyilvánosságot adtak  a különböző politikai erők törekvéseinek. Az akkori MSZMP pártvezetés támogatásával a városi tanács 1989 tavaszán döntött arról, hogy városi újságot alapít JÁSZKÜRT néven, s ehhez az anyagiakat is biztosítja. A helyi újság havilapként első alkalommal 1989 decemberében jelent meg 8 oldalon, A/3-as méretben, melyet a Hűtőgépgyár nyomdájában készítettek.[9] Ám vállalkozási alapon a Novotni Jánosné vezette Jászsági Építőipari Szövetkezet érdekeltségében megkezdődött egy költségesebb kommunikációs vállalkozás, a helyi kábeltévé-hálózat kiépítése is. Sőt, egy tévéstúdió is létesült a Tanítóképző Főiskolán a hallgatók bevonásával és a Déryné Művelődési Központ munkatársai közreműködésével[10], így a helyi tévézés is kezdetét vette. Az első szerkesztett tévéműsor 1990. február 23-án került képernyőre.

1989 őszén érdekes történetek is megestek. A változásokat akaró, támogató emberek, pártok tagjai, aktivistái közül sokan tapasztalták, hogy postai küldeményeik eltűnnek, leveleik felbontva érkeznek meg, telefonjukat lehallgatják. Fantom emberek írnak leveleket újságoknak, akiket nem lehet megtalálni. Az MDF-esek a Lenin-szobor eltüntetését szorgalmazták. Gyakran megesett, hogy a szobor ölébe zsíroskenyeret helyeztek, s a közeli kocsma vidám látogatói az üres sörösüveget is ott hagyták mellette, mert gyakorta oda is ültek a bronz Lenin mellé. Így még ez év végén a Jász Múzeumba szállították, s az udvaron lévő padra ültették Zilahy Zoltán 1986-ban készült alkotását. A felbuzdulás azonban az 1957-ben a Déryné Művelődési Központ elé állított felszabadulási szovjet emlékművet csak 1991 tavaszán semmisítette meg. Darabjai az állatkert parkjába kerültek.

Felszabadulási emlékmű - bontás...

...és feldarabolva az állatkert parkjában

A kerekasztal tárgyalások eredményeként a hatalomátadás menetrendje is megszületett. Az 1990-es első, szabadon választott Parlament megalakításához kiírták a választásokat, és új választási törvény is született. Az 1990-es választások alkalmával a Jászságban két egyéni körzet volt Jászberény és Jászapáti központtal. A jászberényi választókerülethez tartozott Fényszaru, Árokszállás, Pusztamonostor és Felsőszentgyörgy is.

A pártok készültek a nagy megméretésre, mely Magyarország történelmének sorsfordító eseménye volt. A kampányban megmutatkoztak az egyéni ambíciók és az országot jó útra terelők szándékai, a kicsinyes, „orruknál tovább nem látók” és a távlatos társadalomképpel rendelkezők közötti különbségek. Voltak zavarosban halászók, a régi beidegződésekre játszók és tisztességes politikusnak készülők is.

A kétfordulós választás március-áprilisban a közéletet uralta. Jászberényben a parlamenti mandátumért 11-en szálltak ringbe (a kapott szavazatok sorrendje szerint):

Dr. Kis Zoltán  jogász SZDSZ

Szigeti István vállalkozó Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt

Dr. Pethő László tanár MDF

Dr. Dobos László közgazdász Hazafias Választási Koalíció

Dr. Jakus Zoltán orvos MSZP

Szabó Béla mezőgazdász Agrárszövetség

Dr. Knorr János ügyvéd független

Dr. Jánosi Gábor orvos MSZMP

Dr. Csabai Tibor állatorvos független

Kókai Rudolf mérnök független

Dr. Lukács Zoltán tanár független

A második fordulóban dr. Kis Zoltán (SZDSZ) nyerte el a mandátumot, aki 1994-ben, 1998-ban is egyéni, majd 2002-ben és 2006-ban listás mandátumot szerzett. 2007-ben, 17 évi parlamenti képviselői munka után lemondott mandátumáról.

dr. Kis Zoltán

A parlamenti választások után ősszel a helyhatósági következett. A helyi politika alakítói is megküzdöttek egymással. A hatályos szabályok szerint egy akkora városnak, mint Jászberény 27 képviselője lehetett, 14 egyéni körzetből és 13 pártlistáról. A jelölések során a pártoknak szintén nagy szerep jutott. A Kisgazdapártban azonban hatalmas belviszály kerekedett, az „ős”-tagok és az újabban csatlakozók között. A KDNP és a FIDESZ helyi szervezete is létrejött[11], így bővült a paletta, s alakult több civil szervezet, pl: Polgári Kaszinó Egyesület[12] is, mely a helyi képviselő-testületbe szeretett volna bejutni. A hatályos törvény szerint, mivel csak pártok indulhattak a választáson, egyesület nem, ezért nagyon sokan függetlenként akartak a városvezetésbe bejutni, de több korábbi tanácstag is munkája folytatását tervezte.

 A kampány-gyűléseken országos vezetők is megjelentek, így járt itt Für Lajos, Salamon László, Bod Péter Ákos ipari miniszter, s mások mellett Rajk László (SZDSZ), Géczi József  (MSZP) is.

A Buzás Sándor tanácselnök vezette városi tanács utolsó ülését 1990. szeptember 21-én tartotta, számot adtak arról, hogy 15 milliós tartalékkal adják majd a várost az új vezetésnek.

A helyhatósági választás első fordulója 1990. szeptember 30-án volt. A szabaddemokraták ekkor a Fidesszel koalícióban indultak. Jelölteket állított a DEMISZ, az Agrárszövetség, a Magyar Zöldpárt, az MSZMP, a Vállalkozók Pártja, a Magyar Cigány Igazság Pártja és a kisgazdáktól „levált” Magyar Parasztszövetség nevű szervezet is, összesen 10 pártalakulat, tömörülés.[13]  Ám több körzetben érvénytelen lett a voksolás, mert a választóknak alig 30%-a ment el a törvényességi küszöböt jelentő 40% helyett. A második választási nap október 14-én volt. Az egyéni körzetben induló 120 jelölt közül a következők jutottak be a jászberényi képviselő-testületbe:

Az egyéni körzetekben képviselő lett:

1. Faragó József  katonatiszt SZDSZ-Fidesz
2. Konkoly József  hentesmester  -  független
3. Bujdosó József főkönyvelő  -  független    
4. dr. Válenti Béla gyermekorvos SZDSZ-Fidesz
5. Galcsik Tibor exportőr   - független
6. Dr. Csabai Tibor állatorvos  - független
7. Taczman András mérnök KDNP
8. Csomor Tamás mérnök SZDSZ-Fidesz
9. Novotni Jánosné szövetkezeti elnök  - független
10. Pesti Kálmán mezőgazdász  - független
11. Németh István gazdálkodó FKgP
12. Szabó József gyári munkás SZDSZ-Fidesz
13. Dr. Fenyvesi Máté állatorvos FKgP
14. Lantos Kálmán gazdálkodó FKgP

Listások: Magyar Levente SZDSZ-Fidesz, Kármán Antal SZDSZ-Fidesz, Cserta István SZDSZ-Fidesz, Lantos Krisztina SZDSZ-FIDESZ, Laki László SZDSZ-FIDESZ, Zircher Tibor SZDSZ-Fidesz, dr. Boros Dezső MDF, Szentesi Mihály MDF, dr. Jakus Zoltán MSZP, dr. Kabács János FKgp, Szigeti István FKgp, Kiss István FKgp, dr. Mizsei Tamás KDNP.

Göncz Árpád köztársasági elnök és dr. Magyar Levente polgármester  Jászberényben

Lemondások miatt hamarosan változások következtek be. Kármán Antal helyére Mocsai Zoltán került a testületbe. Faragó József az 1. körzet egyéni képviselője lemondása után helyére Papp Istvánt (SZDSZ-Fidesz) választották meg 1992. májusában.  Kriegel József (MSZP) dr. Jakus Zoltán kórházigazgató helyére került.

A létrejött testületben az SZDSZ-Fidesz 10, a Kisgazdapárt 6, az MDF 2, az MSZP 1, a KDNP 2 jelöltet küldhetett, a függetlenek száma pedig 6 volt.

1994-ben az első képviselő-testület (hiányzik: Novotni Jánosné, Csomor Tamás, dr. Válenti Béla)

Az akkori szabályok szerint (az 1945 előtti szabályokkal azonosan) a képviselő-testület tagjai maguk közül titkos szavazással választottak polgármestert. A pártok képviselői megegyeztek, hogy Magyar Leventét jelölik a posztra. Az új önkormányzat első ülésén, 1990. október 26-án  Magyar Levente (SZDSZ), a jászberényi kórház sebészorvosa nyerte el a képviselők többségének támogatását, 19-en szavaztak rá, míg a másik aspiráns, Novotni Jánosné (független) 7 szavazatot kapott, s volt egy érvénytelen is.

Alpolgármesterek lettek dr. Boros Dezső tanár és Szigeti István kisiparos

Az új városvezetés első feladatai között a taxis sztrájk miatt a közlekedés zavartalanságát, az intézmények ellátásának megszervezését kellett megoldania. A létrejött képviselő-testületben nagy harc dúlt, mert a két rivális, Magyar doktor és Novotni Jánosné küzdelme még sokáig - a nyilvános testületi üléseken is - zajlottak, olykor nemtelen viták során, éjfélig vagy még később elhúzódó üléseken is.  Két teljesen különböző társadalomkép, nézetrendszer feszült az ő személyükben egymásnak.

A város helyzete sok munkát adott, s az önkormányzati működés, az együttműködés keretei is kialakultak. A Kisvárosi Önkormányzatok Országos Szövetsége is megalakult, itt Jászberényben, Magyar Levente vezetésével. A Hűtőgépgyár privatizációs folyamata 1990 őszén már végső stádiumába ért. A svédek mindenképpen vásárolni akartak, s ebben a helyhatóságoknak is szerep jutott. A 100%-os privatizáció során a települések – Jászberény, Boldogháza, Jászárokszállás, Törökszentmiklós –, ahol gyáregységek működtek a földingatlanokért ellentételezésben részesültek.
Így Jászberény 260 milliós összeghez jutott, melyet jelentős fejlesztésekre, beruházásokra – kórház, szociális otthon, tornaterem, sportcsarnok, útépítések – használt fel. Így gyorsabb és látványosabb fejlesztések valósulhattak meg, Jászberény környezetéhez képest jobban változott, bár volt is mit behozni, hiszen infrastruktúrában meglehetősen nagy lemaradást kellett pótolni. A vezetékes gáz a lakossághoz csak 1986 után jutott el. Vízvezeték is csekély mértékben volt a városban, csatorna szinte csak a főbb útvonalak mentén fekvő ingatlanoknál. Köves út is kevesebb volt, mint aszfaltburkolatú. 

---

[1] HVG, Figyelő, Néplap 1989. február 16.  A Hűtőgépgyárral kapcsolatos környezetszennyezés ügye is hamarosan (1989. október 12.) nyilvánosságot kapott. Ezt az ügyet az SZDSZ és dr. Kis Zoltán a választási kampányban „zászlajára tűzte”, hangos harcot indított e témában.

[2] Néplap 1989. május 6. Az újjáalakulásról Medve Pál adott tájékoztatást Kiss Erika újságírónak.

[3] Az MDF – Magyar Demokrata Fórum első vezetőségének tagja: dr. Borbényi Elek, Rusvai György és Mihályi Sándor voltak.

[4] Az SZDSZ – Szabad Demokraták Szövetsége vezetősége: Dr. Kis Zoltán, dr. Magyar Levente, dr. Kiss László

[6] Az MSZP – Magyar Szocialista Párt alakuló ülése 1989. november 3-án volt. A Táncsics utcai székházukba ekkor „vonultak vissza”, és a Szabadság téri épületet átadták a városnak.

[7] Néplap 1989. szeptember 18. és szeptember 25.

[8] Néplap 1989. október 27.

[9] A városi lap szerkesztője Horti János, a Hűtőgép üzemi lap szerkesztője lett. A városi pártbizottság által delegáltakból szerkesztőbizottság is létrejött ekkor.

[10] A helyi tévézés úttörői voltak: Sas István, Bojtos György, Soós Imre, Bethlendy Csaba, Cserháti Ági.

[11] A FIDESZ jászberényi szervezete 1990. január végén alakult meg. Ügyvivői Lantos Krisztina, Laki László és Lakiné Varga Katalin voltak.

[12] Az egykor volt Úri Kaszinó (1839-1939) mintájára a városi elit számára 1990. június 13-án alapították meg ezt a civil szervezetet Novotni Jánosné vezetése mellett. A Jászsági Építőipari Szövetkezet elnök asszonya 1987-ben a Városvédő és Szépítő Egyesület egyik alapítója, első elnöke is volt.

Belvárosi séta

Amikor leszálltam a buszról egy hatalmas sártócsába léptem. Tavasz volt, talán április. A meglehetősen lepukkant buszház körül kendős nénikék jöttek-mentek- tolakodtak nagy csomagokkal. Piacnap volt.

Jászberény leginkább egyhangú szürkeséggel, a véget nem érő Kossuth utcával, a vasúti szerelvények kattogásával, a buszmegállóban zajt csapó büdös buszokkal fogadott. 

A város széléről felmenni a központba, a rossz járdákon zötyögtetve a babakocsit, kész teljesítménytúra volt a hetvenes években. A főtéren sokáig nehezen tudtam eligazodni, mert számomra óriási meglepetés volt, hogy a széles utca házai körbe vannak számozva. Ettől tér.

Akkor kezdett kicsit színesedni a világ, amikor jobban kiismertem magam életem új színterén. A családi házas utcák barátságos hangulata, fákkal, virágokkal teleültetett kertek, parkok barátaimmá lettek. A városháza előtt a régi szökőkút környéke üdítően otthonos volt. A gyerekeim ott hasaltak a medence szélén, és a teknősbékákat lesték benne óraszám. Szemben a klasszicista épület – egy külső felújítás után - elkezdett ragyogni. Kicsit hasonlatos volt a debrecenihez, csak kisebb méretben. Otthon éreztem már magam. 

A főtér fákkal, bokrokkal erősen benőtt erdeje sokáig eltakarta a látni érdemes értékeket. Aztán egyszer megmutatta magát a méltóságteljes főtemplom. Azóta láttam a régi képeslapokon, hogy mennyire vigyázza a környéket az egykor sivár és poros, később már kikövezett főteret. Vasárnap. Mert hétköznap kofák és cselédek, nagyságos asszonyok és gazdaemberek sürgölődtek a Lehel Szálló előtt, hiszen a piac helye ott volt. A piac pedig legalább annyira fontos volt minden korban, mint a templom.

Ahogy beletanultam a város múltjába már tudom, hogy a főteret meghatározó épületek szinte mindegyike a XIX. század utolsó évtizedében épült. A Bathó-palota, a Lehel Szálló, a gimnázium, a Gyurkóczi-féle ház, melynek építtetőjét méltatlanul elfeledték, s csak Csák-házként él a köztudatban.

A promenád szélén a szentek és a Rozália-kápolna mellett a plébánia épülete szintén ez időben nyerte emeletét. A promenád francia parkká alakított, rendezett szépsége már XX. századi. A legszebb, s most itt látható képeslapok is a századfordulón, a XX. század elején készültek. Ma is felemelő látni az ónémet stílusban 1905-ben épült banki palotát, vagy a templom mellett a zárda szép épületét, ahol apácák nevelték az úri leányokat. Ki gondolta volna a századelőn, hogy egykoron testnevelés tagozatos gyermekek, köztük az enyémek is ott koptatják majd az iskolapadot.

 

Az égbe nyúló, csúcsán a szent koronát viselő nagytemplommal szemben a tér túlsó végében 200 éven át a katolikus hit, a vallás másik éke, egy nagy kereszt állt. Tövében egykor Széppataki Róza is énekelt, de akkor még senki sem gondolta, hogy híres énekes, - Déryné – lesz belőle. Aztán bank építése miatt a Pálinkás-kereszt előbb kicsit arrébb költözött, majd egészen közel isten házához, hogy helyet adjon a széles Szövetkezet utcának, megkönnyítve ezzel a városban a közlekedést. 

A banki saroktól kelet felé is széles utca vezet a nagy vásártérre, ahol Jász-Nagykun-Szolnok megye legnagyobb épülete, a huszárlaktanya terül el. A vásártérre a nagyobb állatokat, marhákat, lovakat, birkákat terelték hajdanán ősszel-tavasszal. A huszárok után pedig kerékpárosok és páncélos egységek is laktak a hatalmas épületben. 

A Dózsa György út elején sok üzlet várta a vevőket, köztük Spagatner Zsigmond órás és ékszerész fényes boltja. Kellett a jó üzlet, hogy fia éneket tanulhasson a fővárosban. Aztán nemzetközi hírű operaénekesként még a díszpolgári címet is elnyerje Székely Mihály.

A Bercsényi út sarkán a zsidótemplom magasodott egykor. Sajnos sosem láthattam, csak képeslapról ismerhetem kéttornyú pompáját. A helyén lévő könyvtár azonban szívem csücske, hiszen ott szeretnek engem, s minden kíváncsi kérésemet teljesítik munkám során. A közelben magasodik most is az egyébként földszintes város első, emeletes, szép iskolája. 1908-tól jelezte, hogy a vallás és az oktatás a fiatalság fogódzója minden korban. 

Kissé arrébb sétálva az utcában az Úri Kaszinó épülete található. Ide csak a város elitje, a jobb módú, tehetősebb urak járhattak. Ilyenek voltak a Kollerek is, akiknek palotája az Ady Endre úton sokáig egyedül uralta a környéket, mígnem hasonló villák települtek mellé. Bankelnök, bíró és ügyész, polgármester építkezett a közelében a XX. század elején.

Aki vasúttal érkezett Jászberénybe a széles – ámde poros – Sugár úton jutott el a városközpontba. Azonban 1930-ban az út mentén elkészült a tanítóképző impozáns épülete, majd pár év alatt szép park sarjadt körülette, mint a kisvárosi miliő gyöngyszeme. A tekintélyt parancsoló épület hasonlatos a debreceni egyetem főépületéhez. Ugyanakkor, azonos tervek alapján épült, csak kisebb méretben öleli magához a tudományt.

 

A XX. század elejének hangulatát sugározza még számos képeslap, ami egyben a város történelme is képekkel írva. A főtéren a fák, bokrok, növényi díszek, csak az 1920-as évek után jelentek meg, így az épületeket takarás nélkül, a maguk valójában mutatják. Van, ahol még látszik a Pannónia Szálló, mely a hetvenes években adta át helyét az üzleteknek és lakásoknak a Táncsics utca sarkán. Sőt, a képeslapokon már autót is láthatunk, ezek az első fecskék, de benzinkút is volt a főtéren számukra. 

Az Adópalota a kőhíd mellett magasodik máig a környék fölé. Ám ami nincs, az is van, hiszen képeslap őrzi milyen volt a Kossuth utcán a Hungária gőzmalom, melyet a Ferenczy család alapított még 1873-ban. A németek gyújtották fel 1944-ben, ezért nem ismerhetjük már. A Zagyva túlpartján azonban a Fecske család gőzmalma áll még ma is, igaz nem működik már. Mellé a gőzfürdőt 1898-ban létesítették, mely 1941-ben lényegült át mozivá. A mozi előtti park pedig az ifjúság kedvelt találkozóhelye volt, és ma is az.

Jászberény is őrzi múltjának ékes darabjait, némelyiket ismét megújulva láthatjuk itt a közelben. A korhű külsővel a múlt értékeit is visszavarázsolták az építők, de mi, akik itt élünk, nem feledhetjük a régit sem.

Kellemes időutazást kívánok mindenkinek!

/Elhangzott 2013. április 3-án, a Város Napján a Zagyva-parti sétányon régi képeslapokból válogatott kiállítás megnyitása alkalmával./

Saskörmök, vesevirágok, büdösbogarak, gyorgyinák

A jászsági hímzéskincs megmentése

Magócs Mária még 1929-ben javasolta, hogy a jászsági nők pénzkeresethez való jutásában nagy szerepe volna a háziipari munkának, a bedolgozásnak. Meg kellene honosítani Jászberényben is a kézimunkázást, a hímzést, ahogy teszik azt más vidékeken is. Példaként említette a korabeli újságban a Jászsági Katolikus Tudósítóban megjelent cikkében, hogy ahogy Kiskunhalason csipkeveréssel keresik kenyerüket az asszonyok, vagy Mezőkövesden a matyóhímzéssel jeleskednek, úgy Berényben is van olyan kincs, amivel boldogulni lehetne. A szép jász hímzés hagyományát fel kellene eleveníteni.

Bár a gondolat igen fontos volt, nem talált visszhangra. A jászsági szűcsök subákra, ködmönökre varrt csodás hímzéseire a feledés homálya borult. A népi kultúra hivatalos őrei nem ismertek semmilyen jász hímzést, sőt az 1970-es, ’80-as években elutasították a jászsági asszonyok kezdeményezését, a zsűrizésre beadott, zöld fonallal kivarrt mintákkal készített párnákat, terítőket. Azt mondták a jászsági asszonyoknak, jász hímzés nem létezik.

Jász hímzés

Pedig ekkor többen is tudták, hogy igenis létezik, és elkezdték azokat alaposan felkutatni. Jászapátin Szikszai Gábor, a Vágó Pál Helytörténeti Gyűjtemény vezetője és Fejér Mária, a jászberényi tanítóképző tanára már az 1960-as években biztatta a kézimunkázó asszonyokat, hogy kutassák fel a régi szűcsök hímzésmintáit. A kézimunka szakkörök tagjai pedig nekiláttak a munkának.

A szűcsmesterek hagyatéka

A Jászságban mindig jelentős volt a juhtenyésztés. A 19. század közepére az Alföld egyik legvirágzóbb szűcsközpontjává vált a térség. Jászberényben ebben a korban 300 is volt a szűcsmesterek száma. Jászapátin és Jászárokszálláson többnyire férfi subákat készítettek, Jászberényben főként női subát és ködmönt. S bizony Móra Ferenc kisködmöne is jászsági mintával volt kivarrva, hiszen édesapja Berényben született, itt tanulta a mesterséget, s a vándoréve során került Kiskunfélegyházára, ahol megházasodott.

Több neves mestert ismerhettünk a XX. században is, ilyen volt Magócs Mária nagyapja, Rendek András is. S talán a leghíresebb Dancsa András, aki olyan subákat, ködmönöket készített – jászsági mintával kivarrva -, hogy 1939-ben még a New York-i Világkiállításra is eljutott velük, ahol nagydíjat kapott.

Csukott Tulipán

A jászsági szűcsök a subákat, ködmönöket, dohányzacskókat rendkívül gazdagon és művészien hímezték ki. Nagy szakmai tudást és aprólékos munkát igényelt a díszítő motívumok előrajzolása, s utána a kihímzése, amit három ember egy hétig is végezett. A jászsági subák, ködmönök jellegzetes hímzésvilágát a rendkívül változatos és beszédes motívumok harmóniája alakította ki: csukott és nyitott tulipánok, rozmaringágak, forgórózsák, császárszakáll, gyorgyina, nefelejcs, szegfű, kutyatök, büdösbogarak, saskörmök, vesevirágok.

A subákat és ködmönöket a 19. század közepéig színes hímzés (kétféle zöld és kék, vörös, sárga, meggyszínű és fekete) borította. Az 1880-as évektől azonban az egyre terjedő polgári ízlés hatására, fokozatosan egyszínű zölddé vált. Változás történt a hímzőfonal tekintetében is. A selyemfonalat felváltotta a könnyebb kezelésű gyapjúfonál - mesélte mindezt Hortiné dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója, mert azért a történt kedvező fordulatot vett.

Rozmaringos minta

Saskörmös minta

 

 A motívumkincs megmentése

A szűcsminták felkutatása bizony nem volt egyszerű dolog. A szűcsök csillaga leáldozott már a II. világháború előtti korszakban. Az 1980-as években pedig azzal kellett szembesülni, hogy nem maradtak fenn mintarajzok. Így többen is hozzáláttak, hogy egy-egy szép és épen maradt subáról rajzolják le a mintákat. Ez bizony óriási kihívás volt azok számára, akik ezt vállalták. Köztük volt Misi Éva is, aki szintén a jászberényi Rendek András unokája, ahogy Magócs Mária is. Misi Éva az első jászberényi kézimunkaszakkör vezetőjeként is működött, s a rajzokat azonnal ki is próbálták a szakkörben.

A különböző minták textíliákra való áttétele számos problémát vetett fel. A subákra, ködmönökre varrt minták főként a vállrészen voltak, mely nem egy sima felület. Tehát a mintákat a terítőkre, párnákra át kellett tervezni. Misi Éva azonban ennek is megtalálta a módját, igaz, évek teltek el, mire a legjobb mintázatot sikerült összeállítani pl. egy négyzetes terítő díszítésére. A régen csak bőrruhákon alkalmazott mintaegységeket megbontva, saját tervezésű mintákat is készítettek, s így már sikeresen tudták alkalmazni azokat a mai textíliákon.

Akadtak segítői is természetesen, így egyre több minta-összeállítás vált ismertté. A Jászságban a kézimunka szakkörökben egyre ismertebb lett a jászminta, és alkalmazták is azokat. Persze ehhez a megfelelő alapanyagokat (vászon, selyem, pamutszövet) és gyapjúfonalat is meg kellett találni. Jászberényben a Fejér Mária Díszítőművészeti Szakkör – immár Vasné Sass Katalin népi iparművész vezetésével - olyan magas színvonalú munkát végez, hogy a városban egy szakmai központ is létrejött.

Vasné Sass Katalin (balról) és Hortiné Bathó Edit (középen)

 

A történet akkor vett nagy fordulatot, amikor a Jász Múzeum és néprajzos vezetője Hortiné dr. Bathó Edit melléjük állt. Ennek köszönhetően a rendkívül gazdag jász mintakincset az egész ország megismerhette. 1997-ben a Jász Múzeumban Jászsági szűcsminták továbbélése napjaink textíliáin címmel időszaki kiállítást rendeztek, majd 1998-ban kiadták a Jászsági szűcsminták textíliákon című könyvet (második, bővített kiadása 2009-ben látott napvilágot), mely jelentős segítséget nyújt a hímző asszonyok elkötelezett értékmentő munkájához.

Részlet a Jász Múzeum kiállításából

 

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei szakkörökből alakult alkotóközösség mára ismert mintatervezői: Misi Éva, Vasné Sass Katalin (Jászberény), Ambrus Andrásné, Molnárné Szikszai Klára (Jászapáti), Szabó Pál Antalné (Újszász), Illés Zsuzsanna (Nagykáta), Posta Józsefné (Törökszentmiklós).

A közös munkának köszönhetően a hímző asszonyok egyre eredményesebben dolgoznak, évről-évre gyarapodik zsűrizett alkotásaik száma, s nagy sikerrel szerepelnek hazai és külföldi kiállításokon is. A megmentett jászhímzés ismertségét és népszerűségét mutatja, hogy ma már nagyon sok jászsági lakásban találunk jászhímzéssel díszített párnát, asztalterítőt, futót, függönyt, és több jászsági katolikus és református templom oltárát is jászmintás oltárterítők díszítik.

A Jász Múzeum kiállításának egyik részlete

 

A jászhímzés megmentésének történetéről 2012-ben is nyílt egy gazdag kiállítás a Jász Múzeumban, mely 2013-ban is látható. A csodás motívumkincs nemcsak textíliákon - terítő, függöny, ágytakaró, viseleti darabok – jelennek meg, de porcelánra is „átrajzolták”, számos használati tárgy dísze egy sasköröm vagy büdösbogár. Jászberénynek az iráni Yazd testvérvárosa. A két település és a két ország kapcsolatainak erősítésében született egy olyan bélyeg, mely a két nép kultúrájának jellemzőit – egy iráni és egy jászminta segítségével - viszi szét a világban.

Kiss Erika

Fotók: Bugyi Gábor

A fal zenéje nagy sikert aratott Nápolyban

Réz Lóránt orgonaművész, zenetanár egy olyan zeneművet alkotott, mely a nápolyi Gesu Nuovo templom falát borító gúlák zenei leképezése. A szöveget Dante Isteni színjátéka „adta” a zenéhez, és Kóródi Anikó énekelte a nápolyi, hatalmas katedrálisban rendezett ősbemutatón.

A két jászsági művésszel a magyarországi ősbemutató szervezésekor találkoztunk. Nápolyi élményeiket idézve Réz Lóránt elmondta, a kétmilliós városban jelentős eseménynek számított a Gesu Nuovo templom „falának megzenésítése”, s a koncert. Az október 8-i bemutatón az ezer főt befogadni képes templom zsúfolásig tele volt. Megtisztelte az eseményt Nápoly alpolgármestere és a kulturális-turisztikai ügyekért felelős vezető, akik köszöntőt is mondtak a bemutató előtt. A koncert bevezetőjét az egész történet elindítója Vincenzo De Pasquale művészettörténész tartotta, s elmondta, milyen út vezetett addig, hogy megszületett Réz Lóránt mintegy egyórás zeneműve. A jezsuita templom igazgatója Vittorió Liberti is köszöntőt mondott, majd Réz Lóránt olaszul beszélt a különleges feladatról, mely számára is egyfajta zenetörténeti utazás volt.

Kóródi Anikó közbevetette, hogy a három művész – segítette őket Kovács Levente orgonaművész is a koncert során – megjelenése is nagy feltűnést keltett. Ugyanis mindhárman díszmagyarba öltözve léptek a közönség elé. Nápoly és Magyarország történelmi kapcsolatai ismertek és a metropoliszban számon is tartják azokat. 

A nápolyi Gesú Nuovo templom homlokzata

A koncert bevezetésében igyekeztek az időben közel kerülni a jezsuita templom készítésének korához. Ezért előbb rokokó darabokat játszott Réz Loránt, majd nápolyi szerzők művei csendültek fel, a reneszánsz korszakból Trabaci művei kerültek sorra. Réz Lóránt dallamai ezt követően következtek. Az egyes tételek a kozmikus világba vezettek, az égitesteket idézték, s közben a fal dallama egyre jobban „kirajzolódott”. A dallamok közben a megfelelő helyeken Kóródi Anikó latinul énekelte a dalokat. Egy dalt magyarul is elhangzott.

Egybehangzóan állította a két művész beszélgetésünk alkalmával, hogy a nápolyiakat megérintette a zenemű. A Gesu Nuovo templom főpapja könnyes szemmel gratulált nekik. Nem gondolták, hogy ilyen szép dallamokat rejtenek a fal gúlái, melyek titkát Réz Lóránt megfejtette, s lekottázta. A szakrális zene összefügg az épület korával, a XII-XIII. század szellemiségével, gondolkodásmódjával. Ez is adja a nagyszerűségét.

A nápolyiak vendégszeretetét is élvezte a három magyar muzsikus az ott töltött hat nap során. Érezték, hogy a művészetek iránti érdeklődést és tiszteletet. Óriási volt a média érdeklődése is, nagy cikk jelent meg az eseményről, TV felvételre is sor került a RAI 3-as csatorna részéről.  Az esemény kétségtelenül unikum volt a nápolyiak számára. Réz Lóránt és Kóródi Anikó azt is megemlítette, nagy adomány a gondviselés részéről az, hogy egy magyar ember kapta meg a lehetőséget a Gesú Nuovo templom titkának megfejtésére.

Az alkotó és a közreműködő számára egyaránt fontos, hogy a történet ezzel ne érjen véget, a zenemű további sorsát, bemutatását is szem előtt kell tartaniuk. A zenemű kottája már kiadás alatt áll itthon, készült CD is, melynek kiadására viszont Olaszországban fog sor kerülni.

Réz Lóránt és Kóródi Anikó operaénekes most a magyarországi ősbemutatóra készül, mely november 26-án 16 órakor a jászberényi ferences templomban lesz. 

Kiss Erika

Görög írásjelekből gregorián dallam

Titokfejtés és misztikus kötelékek

Különleges történet részese lett a jászapáti származású Réz Lóránt orgonaművész, zenetanár. Pályafutása során nem egyszer igyekezett már zenetörténeti érdekességeket felkutatni, feldolgozni, de most olyan dolog részesévé vált, ami világraszóló dolog.

Olasz nyelvtudása révén megismerkedett egy nápolyi művészettörténésszel 2009-ben. A kialakult jó kapcsolatuk során Vincenzo de Pasquale kutatótársává választotta Réz Lórántot  (fotónkon) egy több mint ötszáz éves rejtély megoldásában. Ez a munka 2010. szeptember 19-én, Nápoly védőszentjének, San Gennaronak napján kezdődött. A misztikus eseményeknek pedig jelentőségük van e történetben, mert Nápolyhoz kapcsolódnak.

A nápolyi Gesu Nuovo templom 1470-ben épült. A salernói herceg, San Severino építette palotának. A jezsuiták 1557-ben megvásárolták és templommá alakították át. Azonban különleges homlokzatát megtartották, mert azt gyémántmetszésű bazalt piramisok díszítették és ez az egyedülálló díszítés ma is megcsodálható a falon. Az épületet néhány éve letisztították, így vált láthatóvá, hogy a gúlák nagy százalékban tartalmaznak egy vésett írásjelet. Ezek megfejtéséhez kérte meg az olasz tudós magyar ismerősét, Réz Lórántot.

Az hamar ismertté vált, hogy a jelek görög, illetve arámi írásjelek. Azonban nem rendezhetők ma ismert értelmes szavakká, legalábbis ezt nem tudták megállapítani. Réz Lóránt elmondta, hogy a görög ABC betűi zenei hangmagasságokat jelölnek, ez ismert dolog. A hangok pedig zenévé rendezhetők, rendeződnek, csak ez esetben meg kellett találni a rendezőelvet. Réz Lóránt a kezdetekben arra jött rá, hogy hatféle hangmagasságot lehet „kiolvasni” a jelekből. A gregorián dallamok is hat hangra épülnek. A látott, leolvasott jeleket, ha a sakk futólépései szerint olvassák össze, akkor szép dallam írható le. Ez már nagy eredmény volt. A folytatásban a gúlasorokat háromsoronként felosztotta, majd visszafelé is leolvasta a jeleket, majd háromszögben spirálisan is. 

Tavaly szeptember 19-én, a Gesu Nuovo templom védőszentjének ünnepnapján különös megérzése volt Réz Lórántnak. S erre is oda kellett figyelnie, hiszen az egész munka rendkívül misztikus elemekkel volt eddig is tele. Tehát intuíciója az volt, hogy a falnak valami köze van a 23. „Jó Pásztor” zsoltárhoz, mivel a 6. sortól kezdte az olvasást ezért a zsoltár hatodik versét az addig kialakult dallam alá tette. Meglepetés volt, hogy a dallam és a szöveg tökéletesen illett egymáshoz. Ez azonban azt is bizonyította, hogy a megoldó kulcs, amit alkalmazott, helyes volt.

Ekkor egy mintegy 10 perces zenedarabot tudott volna csak bemutatni a közönségnek a zeneszerző, de olyan érzése volt, hogy ezzel nincs a munka befejezve. Tovább kutatott és rábukkant egy 1492-es forrásra (Gafori), mely az akkori geocentrikus világképet írta le, benne a 9 égitestet 9 múzsával és 9 szférával a Világegyetem felett pedig Thaliával a színjátszás múzsájával. Gafori az égitesteket hangköztávolságra helyezi el, így egy különleges 9 hangú hangsort kapott meg. Nos, ez újabb utat nyitott meg az izgalmas kutatómunka során. A nápolyi templom falán a gúlák ugyanis kilenc egységre lehet osztani. Ez szinte hihetetlen, de így van. A már kialakult, az írásjelekre alapozott dallamot tehát továbbformálta, így született meg a tíztételes, 45 perces darab. Az utolsó, a tízedik tételnek így Thalia Nápolyban lett a címe, hogy az összefüggéseket is jelezze.

Ha egyszer egy történet elindul, nincs megállás, a végére kell járni. Réz Lóránt is így gondolta, felütötte Dante Isteni színjátékát, hiszen az alvilágot az ókori görögök a nápolyi barlangrendszerben képzelték el, bizonyára nem véletlenül. Ráadásul Liszt Ferenc: Dante szimfóniája, annak orgonaváltozata egy nápolyi akkorddal indul. Liszt is ismerhette Gafori hangrendszerét, mert a Dante szimfónia témája is ezeket a hangokat tartalmazza. Ha ezen a gondolatmeneten megyünk tovább, hihetetlenül misztikus dolgokhoz is eljuthatunk.

Réz Lóránttal azonban ott folytattuk a beszélgetést, hogy a 45 perces zenemű szövege hogyan alakult ki. A 23. zsoltár az alapja, a Vénusz tételnél egy mise tétel a Sanctus is belekerült, de a Nap tétele is érdekes, mondta a zeneszerző. A darab tehát a kilenc égitest és Thalia foglalata, úgy, ahogy a Gesu Nuovo templom piramisokkal dísztett falán az megtalálható!

A zeneművet október 8-án, szombaton, a Magyarok Nagyasszonya ünnepén – ami szintén nem véletlen - mutatják be Nápolyban. Réz Lóránt Kóródi Anikó operaénekest - akivel több közös produkciót is létrehoztak már - kérte fel az előadásban való közreműködésre.

 Kiss Erika

A Gondűzőben minden gond elszállt

   Aki busszal érkezett egykoron Jászberénybe, a sorompó után a Vaspálya utcára kanyarodott vele a jármű. A kalauz, majd később a sofőr - még a nyolcvanas években is - gyakran kérdezte: Klenyó bácsinál van leszálló? A helybeliek tudták, a vasútállomással szemben, a restinél járnak. Klenyó bácsi vendéglője pedig műintézménynek számított még akkor is, amikor már nem ő vitte a boltot, sőt, amikor már nem is élt. Vendéglátósként azonban olyan hírnévre tett szert, olyan szakmai becsülete volt, hogy a közösség – apáról fiúra szálló - emlékezete megőrizte.

  Klenyánszky István (1887-1974) családja apai ágon Lengyelországból származott, az 1800-as évek közepén jöttek át a Kárpátokon, a délebbi területekre. A nagyapja és családja Nógrád megyében, Felsőpetényben élt, ő is ott született. Édesapja gazdálkodott egy kis birtokon, de felcserként fogakat is húzott. Édesanyja egy felvidéki család lánya volt. Minden gyermekük tanult valamilyen mesterséget. 

Klenyánszky István a hentes és vendéglős szakmát Vácott tanulta ki. Huszonhat  évesen Budapesten, az Üllői út 9. sz. alatt nyitott egy hentes és csemege üzletet. A hentesáru mellett kínált főtt kolbászt, friss tepertőt, felvágottakat, savanyúságot, pékárut is. Ezeket helyben el lehetett fogyasztani, ezért jártak oda a környékbeliek reggelizni, vacsorázni. A bolttulajdonos 1914 májusában megnősült. Egy jászberényi lányt vett el feleségül. Úgy ismerkedtek meg, hogy a jászberényi méntelepen, az irodán dolgozott az egyik fivére, Klenyánszky János. Hozzá jött látogatóba István, így találkozott össze a 18 éves, kedves Buczkó Ilonával.

A jól menő pesti hentesüzletnek a I. világháború vetett véget. Klenyánszky Istvánt az elsők közt behívták katonának, a hegyi tüzérekhez került már 1914 júliusában. Az üzletet fiatal felesége vitte tovább, aki egymaga nem tudta volna ezt vállalni, hiszen nem volt hozzá képesítése. A bajok azonban szaporodtak, mert a segédet is elvitték katonának, az áruk beszerzése is egyre nehezebb lett. A házaspár úgy döntött, eladják az üzletet.

Klenyánszky István szerencsésen végigszolgálta az I. világháborút. A házaspár első gyermeke 1917-ben született, majd e történetet elmesélő Ilona 1923-ban. A háború után már Jászberényben nyitott üzletet a családfő, először az Üstökös utcában egy hentesboltot, később, amikor ez már jól ment, a Lehel Szálló alatti üzletek egyikét bérelte ki, ami előrelépést, előkelőbb vásárlóközönséget is jelentett. Naponta friss vágású sertés- és juh-húsokat, sonkát, kolbászt, disznósajtot, füstölt húsokat kínált a vevőknek.

A Klenyánszky házaspár

A család nagy gonddal nevelte gyermekeit, iskoláztatta őket. Ilona sajnos elkapta a gyermekparalízist, amit abban az időben csak nehezen tudtak gyógyítani. Az orvosok azt javasolták, mozogjon, ússzon sokat a kislány, meleg homokon járjon mezítláb, legyen sokat szabadban, jó levegőn. Klenyánszky István meg is tanította lányát hatévesen úszni. Olyan helyet keresett, ahol kellemes környezetben a Zagyvához közel a gyerekek sokat mozoghatnak. Így került arra sor, hogy a Zagyva mentén, a vasúti híd közelében a folyó egy nagy kanyarulatában rátalált egy jó kis tanyára, melyet nagy fák, bokrok vettek körül. Itt a gyerekek szaladgálhattak, fára mászhattak, kerékpározhattak, a folyóban úszni is lehetett. A 1,5 holdas tanyát, amihez egy nagy rét is tartozott, 1929-ben megvásárolta. A területen több mint 20 fa állt, jegenyenyár, vadkörte, szilva. Konyhakertet is kialakítottak a folyóhoz közeli részen, aminek öntözését egy bolgárkerékkel – amit egy lóval forgattak - a folyóból oldották meg.

A család, a barátok, ismerősök szívesen kilátogattak oda, de ismeretlenek is, akik a Zagyván csónakáztak és kikötöttek a „szigeten”. A Klenyánszky család szívesen látta őket, málnaszörppel, gyümölccsel kínálta a vendégeket. A látogatók közül valaki azt mondta, itt olyan jól érzi magát, itt minden gond elszáll. Volt, aki felvetette, egy nyári vendéglőt kellene ott nyitni, hiszen olyan kellemes a hely. Ezen elgondolkozott Klenyánszky István, és a feltételek megteremtése után, 1936. június 14-én megnyitotta nyári kisvendéglőjét. A neve már adott volt: Gondűző.

A Gondűző története

Az új szórakozóhely a jászberényi fiatalság, a zagyvai evezősök körében igen népszerű lett. A helyi újságban, a Jász Hírlapban is hirdette, de cikk is jelent meg róla, hogy milyen kellemes ott az időtöltés. Klenyánszky István arról is gondoskodott, hogy ne csak evezősök jussanak ki hozzá. A tanyához két földes út is vezetett a Zagyva mentén. Ezeket az utakat maga hozatta rendbe. Egy nagy vásári sátrat is felállítottak a fák között, ahol a gyerekeknek a lekaszált füvet szétterítették, akár aludhattak is ott, ebéd után. A Zagyvában fürödni is lehetett, hintát is csináltak a nagy fák ágaira, a lengőteke is lehetőséget adott a szórakozáshoz.

Vidám nap a gondűzőben

A kis tanyaépületet egy év után kibővítették, üveges verandát alakítottak ki, majd egy új épületet is létesítettek, kimondottan vendéglőnek. Az épülethez közel kerti asztalokat, padokat készítettek az ott lévő sok fa anyagából. Egy kis hidat is készítettek a Zagyvára, amivel a nemcsak kocsival, autóval vagy gyalog kilátogató vendégeket szolgálták, de azokat is, akik a külső vízimalomhoz, a Donátushoz igyekeztek, mert így nem kellett nagy kerülőt tenni a városon át a Felvégen lakóknak. A Gondűzőnek csónakkikötője is volt, hiszen a Zagyván a harmincas években hatalmas vízi élet folyt, a Margitszigetnél bérelni lehetett csónakokat. Még a ferences barátok is feleveztek olykor a folyón a Gondűzőhöz.

A vendégek pogácsát, sósperecet, szendvicset, sört kaphattak. Főleg hétvégeken, szombat-vasárnap volt nagy forgalom. Később már pincér szolgált fel, s bográcsban is főtt a finom gulyás. Hétköznap csak az járt ki, aki nagyon ráért. A városi elit szívesen töltötte ott idejét. Híres cigányprímás és bandája muzsikált a Gondűzőben, ami még vonzóbbá tette a szórakozást. Völgyi Rudolf prímás, Kóté Ágoston cimbalmos, Kóté Mihály másodhegedűs muzsikusok nevét őrizte meg az emlékezet.

 Megszületett a Gondűző indulója is, mely így szólt:

Madárdalos már a rét,

A rét csupa margarét,

Azt suttogja a szellő,

Megnyílott a Gondűző.

A sok bánat, a sok bú

Elmúlik majd a bortú?

Aki a jó bort szereti,

A Gondűzőbe jöjjön ki.

A vershez egyszerű, de kedves dallam is tartozott, melyet Király Győző református kántortanító szerzett, csak úgy jókedvében. A református iskola diákjai a kántortanító vezetésével gyakran kilátogatott a Gondűzőbe, s kellemes, emlékezetes órákat töltöttek ott.

A Gondűző érdekessége volt egy Kleopátra-szobor, mely az egyik jászberényi patika átalakításakor vált feleslegessé. Klenyánszky István megvette, a Gondűző kertjébe állította fel, közelébe padot helyezett, így ott állandó volt a forgalom.

Klenyánszky István köztiszteletnek örvendett, s nemcsak a Gondűző miatt, hanem azért is, mert tisztességes vállalkozó volt. Így 1938-ban a helyhatósági választások alkalmával megválasztották képviselőnek, azaz bekerült a városi közgyűlés tagjai közé.

A Gondűzőnek volt egy vendégkönyve, amit Klenyánszky Ilona megőrzött. Ebben olvasható többek között a következő bejegyzés: „Melegen ajánljuk üdülni szerető kedves ismerőseinknek a minden jóval ellátó Gondűző nyári szórakozóhelyet. 1936. július 20. „Gondot űzve szeretettel kötöttünk ki a Gondűzőben. Ifj. Kovásznay Istvánné”

Az emlékkönyvben a város előkelőségei – bankigazgató, kórházigazgató, tisztviselők és családtagjaik – mellett pesti, bécsi, Németországból, de még Amerikából érkezett vendégek bejegyzése is megtalálhatók. A tanítóképzős fiatalurak – egy nehéz vizsgaidőszak után - egész sora írta alá azt a rövid bejegyzést, miszerint „Nagy a feje, búsuljon a ló, egy oklevélért búsulni nem jó!”

Egy alkalommal Rácz Aladár, a híres cimbalomművész is kilátogatott a Gondűzőbe. Kiss Józsefné Klenyánszky Ilona visszaemlékezése szerint alacsony, kis fekete ember volt. Egy szép nyári hétköznapon csak ő és egy barátnője volt kint a Gondűzőben. Gyalog érkezett Rácz Aladár, jót sétált a folyó mentén. Szétnézett, s meglátta a cigányzenekar hangszereit. Megkérdezte, hogy a „csimbalmon” játszhat-e. Persze, volt a válasz, s ő leült, zenélt rajta. A két lány nem is tudta, hogy ki a látogatójuk, csak később, amikor elmesélték a történetet, derült ki, hogy Rácz Aladárral találkoztak, aki akkor már párizsi, svájci sikerei után éppen hazalátogatott családjához Jászberénybe.

A nyári szórakozó hely sikerét mutatja, hogy Klenyánszky István képeslapot is csináltatott, sőt idegenforgalmi irodával is kapcsolatba került. Külföldi vendégek így jutottak el hozzá több alkalommal. A Gondűző 1938 után egyedüli szabadtéri szórakozó hely lett Jászberényben, mivel a margitszigeti mulató megszűnt. Így 1939-ben már április 30-án kinyitott. A fogalom javítását segítette, hogy kiránduló társaskocsit is igénybe lehetett venni, mely a vendégeket szállította. Az Apponyi tér sarkán álló országzászlótól indult ez a járat, vasárnap délután 3, 5 és 7 órakor, visszafelé pedig 8 és 9 órakor lehetett felszállni rá. A Gondűző vonzereje éveken át nagy volt. 1941-ben egy hirdetés szerint lóbusz indult minden vasár- és ünnepnapon a Bundáskúttól délután 3 órától, óránként a Gondűzőhöz.

A világ azonban nagyot változott, ismét háború tört ki, a férfiak bevonultak, a kellemes nyári szórakozásra nem jutott idő, hiszen más kötötte le az embereket. Közben a Zagyva szabályozása is elkezdődött, mert a folyó a harmincas évek végén is, többször is jeges árral tört a városra, pusztítva ezzel értékeket egészen a nagytemplomig. A folyószabályozási munkák 1941-42-ben a Gondűzőre is hatottak. A tulajdonosnak közben más üzletei is voltak, így sok volt a feladat.

Ezért már 1941-ben eladásra hirdette Klenyó bácsi a Gondűzőt. A szöveg szerint „kétholdnyi termékeny, fás terület méhészeknek, kertészeknek, gyümölcstermelőknek, igen alkalmas. Folyóvíz, strand, csónakkikötő, modern épület, nagy jégverem, „Jászsági aranybánya”. Érdeklődni már ekkor a vasúti vendéglőben kellett, ami Klenyánszky István új vállalkozása volt. Azonban ekkor még hirdette a szolgáltatást is, „Mindenkinek illik a Gondűzőbe egyszer-kétszer kirándulni, ott csak jól érezheti magát.” A következő évben, 1942-ben is működött még, de csak akkor, ha a vendégek előre bejelentették érkezésüket. Telefonálni lehetett a vasúti vendéglőbe, és Klenyánszky István megoldotta, hogy a Zagyva partján szórakozhasson a vendég.

A következő évben a Gondűző hiányát sokan felemlegették Klenyánszky Istvánnak, aki 1943-ban azt nyilatkozta, hogy a Zagyva-szabályozás megindult munkái miatt meg kellet válni a nyári kirándulóhelytől. „Azonban minden erőmmel, igyekezetemmel ennek pótlásán fáradoztam. Igen tisztelt vendégeim nyári szórakoztatására vendéglőm udvarán (a vasútnál) kerthelyiséget rendeztem be. Pormentes, fás, kertes hely. Szökőkút vize hűsít a nagy nyári melegben. A Rákóczi út parkírozott sugárútján kellemes a séta, és kellemesebb utána egy-egy pohár sör, jó zamatú bor és a cigányzene. A sportpályán tartandó ünnepélyek és labdarúgó-mérkőzések alkalmával, előtte is, de különösen utána sem árthat meg egy kis frissítő. A szíves viszontlátásig: Klenyánszky István vendéglős.”

A Gondűző feladásának része volt az is, hogy a család leány gyermeke, Klenyánszky Ilona 1943-ban férjhez ment, apja kistafírozta, amihez a Gondűző ára is szükséges volt. Az új tulajdonos pedig nem szakmabeli volt, csak nyári laknak használta később, a vendéglátásnak így vége szakadt, amivel a város is szegényebb lett.

Kiss Józsefné, sz. Klenyánszky Ilona visszaemlékezése alapján is  írta:  Kiss Erika - 2011